Olvasonaplok.hu

Általános információk:

Szerző: Örkény István

A mű címe: Tóték

Műfaj: Dráma

A mű keletkezése: A Tóték Örkény István egyik legismertebb műve. Eredetileg filmforgatókönyvnek készült „Pókék, majd Csend legyen!” címmel. Először a Kortárs című folyóirat augusztusi száma közölte 1966-ban. Könyvként először 1967-ben, a Nászutasok a légypapíron című kötetben jelent meg. Szintén 1967-ben Örkény átdolgozta a kisregényt drámává, amelyet aztán nagy sikerrel játszottak a színházak. Örkény e művéért 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

I. RÉSZ

1.kép

Tóték háza előtt.

A postás folyton manipulál a levelekkel, nem kézbesít rendesen, azonban most örömhírt hoz a fiáról, aki a fronton van. Az őrnagyúr jön Tótékhoz, vendégségbe, azonban nagyon érzékeny egyes szagokra, de például a fenyőmag kifejezetten jót tesz neki. Tót hívatja a szivattyúst, hogy megszüntessék a kellemetlen szagokat, azonban hosszas tanácskozás után mégsem szívatják ki. Mivel az őrnagyúr szereti a csendet (mert álmatlanságban szenved), megtiltják a szomszédnak, hogy sörivás után cuppogjon, hogy a kocsmáros kiskapuja nyikorogjon, a Szűcs néni kutyáját megfojtják a postásnak pedig megtiltják, hogy a házuk előtt levegőt vegyen a hordómelle miatt. Végül kiderül, hogy a Tót szivarja is hangos. Néma csönd van. 3-kor megérkezik a busz, két őrnagy száll le. Tóték azt hiszik, hogy az elegánsabb az, de kiderül, hogy a ő a luxemburgi herceghez jött. A másik az “övék”, de minden baja van, folyton azt hiszi, hogy Tót a háta mögé néz, és bárhogy fordul sehogy sem jó neki. Végül kitalálják, hogy húzza a szemébe a sisakját. Először nem akarja a tűzoltó szabályzat miatt, végül beadja a derekát.

Ez a mű Geothe legnagyobb alkotása. Csak nem hatvan éven át, készült: 1773-tól a költő majdnem élete végéig dolgozott nagy művén.

Műfaja: emberiségköltemény

Témája:

Az ember életútja

Az emberiség belső fejlődése

Főbb szereplők:

Faust: A XV-XVI. Század fordulópontjában valójában és egy nagy mágus hírében álló doktor Faustus.

Mefisztó: (Mefisztopheles): a tagadás szelleme.

Wagner: tudós filiszter, Faust ellentéte.

Margaréta: A korabeli német drámahősnők rokona, (pl. Schiller Lujzája az Ármány és szerelem című „polgári szomórújátékˇ-ban ) a naiv természetesség képviselője.

Márta: Margaréta édesanyjának kontraszt figurája; feslett, kíváncsi, kerítő szomszédasszony

Bálint: Margaréta bátyja; nem egyénített figura. A mások véleményének uralma lenyomja benne a testvéri szeretet.