Custom Search

Olvasónapló kedvelők

szavazás

Melyik olvasónapló kerüljön fel a honlapunkra legközelebb?
 

Gazdit keresek!!!

Stendhal: Vörös és fekete

Általános információk:

 

Szerző:Stendhal

A mű címe:Vörös és fekete

Műfaj:Regény

A mű keletkezése:

A mű legnagyobb része megtörtént eseten alapszik. 1827. december 28. és 31. között a Gazette des Tribunaux (Törvényszéki Hírlap) részletesen beszámolt egy Antoine Berthet nevű ember peréről. Berthet egy vidéki patkolókovács tehetséges fia volt. Papnak készült, de négyéves szemináriumi képzés után elhagyta az intézetet, s egy újgazdag nemesi családnál vállalt nevelői munkát. Nemsokára azonban udvarolni kezdett a ház asszonyának, Michoud-nénak. Mikor ez a férj tudomására jutott, elbocsátotta a fiút. Újabb kétévi szemináriumi tartózkodás után a Cordon-kastélyban vállalt nevelői munkát, de ehelyütt is túl bizalmas kapcsolatba került a ház kisasszonyával, ezért innen is távoznia kellett. Papi pályájának tönkretevőjét Michoud-néban látta, ezért vidékre utazott, s 1827. június 22-én a nagymise alatt az asszonyra lőtt. Michoud-né felépült, de Berthet-t elfogták, s emberölési kísérlet, valamint szentségtörés vádjával halálra ítélték. A kivégzésre 1828. február 23-án került sor Grenoble-ban, Stendhal szülővárosában.

 

Történet:

 

Első rész

 

Első fejezet - Egy kisváros

 

A történet Verriéres-ben, egy kitalált dél-franciországi kisvárosban kezdődik. Az író rövid bemutatásának köszönhetően megismerhetjük magát a települést és annak lakóit. Megtudhatjuk azt is, hogy de Rénalnak, aki már 15 éve a város polgármestere, korábban nem kis áldozatába került, hogy a helybeli ács, Sorel fűrészmalmát elköltöztesse saját háza kertjéből.

 

Második fejezet - Egy polgármester

 

Egy nap de Rénal feleségével és gyermekeivel sétált a saját maga készíttette sétányon. Egy darabig mindenféle dolgokról beszélgettek, majd a férfi kifejtette abbéli félelmét, hogy a két nappal ezelőtt itt járt párizsi követ, Appert rossz színben fogja feltüntetni a települést, s közreműködéséért ebben a pillanatban rendkívül haragudott az idős plébánosra, Chélan abbéra.

 

Harmadik fejezet - A szegények java

 

A polgármesterék társalgását hirtelen legidősebb fiúk egy csínytevése zavarta meg. De Rénal kijelentette, feltétlenül nevelőt fogad a gyerekek mellé. Már ki is szemelte magának Julien Sorelt, az ács fiát, a kis 19 éves papnövendéket e célra. Felesége támogatta ebbéli törekvésében.

 

Negyedik fejezet - Apa és fia

 

Másnap de Rénal elment Sorelhez, s előadta kívánságát. Évi 300 frankot és teljes ellátást ígért a fiúnak. Az ács ennek nagyon megörült, mert már igencsak elege volt Julienból, aki soha nem segített testvéreinek fát vágni, ehelyett inkább egész nap csak tanult és olvasott. Ennek ellenére Sorel azt mondta, még beszélni akar a fiúval.

 

Ötödik fejezet - Alkudozás

 

Valójában azonban csak növelni akarta a kapott pénz mennyiségét. Másnap ellátogatott a polgármesterékhez, és sikerült évi 400 frankra módosítania Julien bérét. Hazament, s azonnal elküldte a fiút de Rénalékhoz. Julien útközben még betért a templomba, majd fájó szívvel indult tovább új otthona felé.

 

Hatodik fejezet - Szorongás

 

Julien félt. A kapuig haladt, de nem mert belépni a kertbe. Ebben a helyzetben találta meg de Rénalné, aki éppen ekkor lépett ki a házból. Julient lenyűgözte az asszony szépsége, de Rénalné pedig boldogan fogadta a fiatal fiút, aki nagyon kedvesen bánt a házbeli gyerekekkel, megkérte őket, hogy jelöljenek meg neki egy részt a Bibliából, s ő fejből elmondta a teljes szakaszt latinul.

 

Hetedik fejezet - Választás és vonzódás

 

Julien mindenkit elkápráztatott tudásával. A gyerekek rajongtak érte, s nem volt olyan nőcseléd, akinek ne dobogtatta volna meg a szívét. Ő azonban nem érezte jól magát az úri társaságban. Mikor de Rénalnénak tudomására jutott, hogy a fiúnak kevés a fehérneműje, felajánlotta, hogy vesz neki, de ő ezt büszkén visszautasította. Nem is sejtette, hogy becsületességével és látszólagos odaadásával közben sikerült meghódítania a háziasszony szívét.

 

Nyolcadik fejezet - Kis események

 

A napokban Elisa, de Rénalné cselédje tekintélyes örökséghez jutott, s kijelentette, Julien felesége szeretne lenni. Mindenki - még Chélan abbé is - igyekezett rábeszélni a fiút a házasságra, ő azonban jövőbeli fényes terveire gondolt, s visszautasította a lányt. De Rénalék közben vidéki birtokukra, Vergybe utaztak, ahova Julient is magukkal vitték, majd megérkezett Derville-né, a polgármesterné unokahúga is. De Rénalnak nemsokára vissza kellett mennie, s Julien egyedül maradt a két asszonnyal és a gyerekekkel. Érzelmei ellenére azonban de Rénalné igyekezett tartózkodóan viselkedni Juliennal.

 

Kilencedik fejezet - Falusi este

 

Ez a túlzott visszafogottság viszont felkeltette a fiú figyelmét, s elhatározta, hogy valamiképp megtöri az asszony ellenállását, s a vacsora után szorosan megfogta annak kezét. Nem érzett szerelmet, de boldogsággal töltötte el ez a siker. Másnap a cselédek a házban található szalmazsákokat tömték. Mikor ezt Julien meghallotta, megrémült, s de Rénalnét kellett megkérnie, hogy szerezze meg rejtett titkát, mielőtt megtalálják. Az ominózus tárgy egy fénykép volt, mely Napóleont ábrázolta, s ha napvilágra kerül, elárulta volna Julien valódi politikai érzelmeit, s igencsak rossz fényt vetett volna rá.

 

Tizedik fejezet - Bátorság és némi szerencse

 

De Rénal úr a nap folyamán már többször kritizálta munkáját, de Julien most szerencsés megmenekülésén felbuzdulva bátran előállt, s megfenyegette, hogy felmond. A polgármester megijedt, hogy vetélytársához, Valenod-hoz szegődik, ezért azonnal felemelte fizetését 600 frankra, és adott neki három nap szabadságot.

 

Tizenegyedik fejezet - Egy másik este

 

Ennek ellenére Julien még mindig dühös volt de Rénalra, s miután leszállt az éj, szemérmetlenül csókolgatni kezdte felesége karját. De Rénalné életében először érzett szerelmet, de a házasságtörés szörnyűsége visszariasztotta, ezért elhatározta, hogy hidegen fog bánni a fiúval, noha ebbe egészen belebetegedett.

 

Tizenkettedik fejezet - A látogatás

 

Másnap Julien, kihasználva szabadságát, elutazott. Nem törődött vele, hogy a váratlan búcsú mekkora fájdalmat okoz de Rénalnénak. Útközben egy kis hegyi barlangban pihent meg, majd Fouquéhoz, vidéki fakereskedő barátjához ment. Az felajánlotta neki, hogy társuljon vele évi 4000 frankért, de ő elutasította, megint elhivakodottságára és nagy terveire hivatkozva.

 

Tizenharmadik fejezet - Áttört harisnya

 

De Rénalné a három nap alatt új ruhákat varrt és hozatott. Ez már Derville-nének is feltűnt, s rájött, hogy unokahúga szerelmes. Julien eközben elhatározta, hogy szeretőjévé teszi az asszonyt, de csak azért, ha majdan szemére vetik egykori nevelői állását, legyen mivel megmagyaráznia azt. Ezen gondolatmenetet követően hevesen szerelmet vallott de Rénalnénak.

 

Tizennegyedik fejezet - Az angol olló

 

Julien pontos haditervet dolgozott ki az asszony meghódítására. Aznap vendég érkezett, de Maugiron alprefektus. A beszélgetésnél Julien túlzottan vakmerően próbált közeledni de Rénalnéhoz, amiért az asszony később rendre utasította. Ez elkedvetlenítette, s hazautazott Verriéres-be.

 

Tizenötödik fejezet - Kakaskukorékolás

 

Másnap újult erővel tért vissza, s minden óvatosság nélkül közölte de Rénalnéval, hogy hajnali kettőkor átmegy a szobájába. "Gyalázat", válaszolta az asszony, de ezzel a fiú mit sem törődött, s később elmondása szerint cselekedett, és talán őmaga lepődött meg a legjobban, hogy végre sikerült megszereznie magának ezt az erkölcsös asszonyt.

 

Tizenhatodik fejezet - Másnap

 

Ettől fogva rendszeressé vált, hogy Julien éjszakánként felkereste de Rénalnét. Az asszony a közöttük lévő tízéves korkülönbség miatt aggódott, de Julien meggyőzte arról, hogy szereti. Derville-né megpróbálta figyelmeztetni barátnőjét, hogy kapcsolatuk nem vezet jóra, de de Rénalné ezzel nem törődött, ezért unokahúga nemsokára elhagyta Vergyt.

 

Tizenhetedik fejezet: A polgármesterhelyettes

 

Az elkövetkezendő napokban Julien feltárta de Rénalné előtt valódi politikai érzelmeit, de úgy, mintha mindezt csak egy barátjától hallotta volna. Az asszony, akit környezete a másik táborhoz kötött, megismertette őt azok gondolatmenetével. Ezenkívül megtudta, hogy a városi választásokon a polgármester-helyettesi címre egy gazdag és befolyásos úr, de Moirod pályázik.

 

Tizennyolcadik fejezet - A király Verriéres-ben

 

Szeptemberben Verriéres nagy eseményre készült: a király Bray-le-Haut-ba utazott, hogy leboruljon Szent Kelemen földi maradványai előtt, s átutazóban érintette a várost is. De Rénalék hazautaztak, s elkészítették a fogadást. Nem kis felháborodást keltett a helyiek körében, hogy paraszti származása ellenére Julien a válogatott díszőrség tagja lett, sőt még az a megtiszteltetés is érte, hogy Chélan abbé, az agde-i püspök és 23 plébános társaságában elkísérhette a királyt egészen Bray-le-Haut-ig.

 

Tizenkilencedik fejezet - Gondolkodni gyötrelem

 

Hazatérve váratlan esemény fogadta. A legkisebb fiú, Stanislas-Xavier megbetegedett. Állapota egyre rosszabbra fordult, de Rénalné magát okolta ezért, s elhatározta, hogy mindent bevall férjének. Juliennak csak nagy nehezen sikerült lebeszélnie arról, hogy tönkretegye mindannyiuk életét. Felajánlotta, mindenben engedelmeskedik neki, hiszen ő is bűnös, s az asszony beleegyezett. Elisa, mikor rájött, hogy szerelmét tulajdon úrnője csábította el, elhatározta, hogy bosszút áll, s Valenod-val névtelen levelet küldött de Rénalnak.

 

Huszadik fejezet - Névtelen levelek

 

Aznap éjjel a szerelmesek nem találkoztak. Julien másnap levelet kapott de Rénalnétól, melyben az asszony azt kérte tőle, hogy kapcsolatuk megmentése érdekében írjon egy a férjééhez hasonló névtelen levelet neki is, ő majd bemutatja azt urának, s így elhitetheti vele, hogy megpróbálták megrágalmazni őket.

 

Huszonegyedik fejezet - Beszélgetés egy férjjel

 

Julien követte az utasításokat, s egy könyv kivágott szavait ragasztotta fel a kapott papírra. De Rénalné úgy tett, mintha épp most érkezne Verriéres-ből, s felháborodva nyújtotta át férjének az aljas rágalmakat tartalmazó levelet. A beszélgetés közben elárulta, hogy Valenod valaha udvarolt neki, mire de Rénal látni kívánta a tőle kapott leveleit. Meglepődve látta, hogy a levélpapírok megegyeznek, tehát a névtelen üzenet Valenod műve. De Rénalné terve sikerült. Mindenesetre Julient a botrányokat megelőzendő, ideiglenesen 15 napra elküldték.

 

Huszonkettedik fejezet - Így éltek 1830-ban

 

Rövid verriéres-i tartózkodása alatt Julien de Rénalék házában lakott. Egy nap de Maugiron érkezett hozzá látogatóba, s udvariasan arra kérte, hogy fogadja el a Valenod által felajánlott nevelői állást. A fiú azonban kitért a válasz alól. Valenod ezzel még nem adta fel: meghívta Julient ebédre, s a legelőkelőbb vendégei közé ültette. Persze a fiúnak esze ágában sem volt elhagyni de Rénalékat. Két hét múlva, mikor már az egész város Julienról beszélt, megérkeztek a polgármesterék.

 

Huszonharmadik fejezet - Egy hivatalnok bánata

 

Telt-múlt az idő Verriéres-ben. Az eseményeket egy, a polgármester birtokában lévő ház elárverezése és egy olasz származású operaénekes érkezése jelentette de Rénalék otthonában. Valenod elintézte, hogy Elisa elhagyhassa a polgármesteréket, a lány pedig távozásakor mindent elmondott Chélan abbénak. Mikor az idős pap megtudta a fiúnak de Rénalnéval folytatott kapcsolatát, azonnal utasította, hogy hagyja el a várost, utazzon Besançonba, s iratkozzon be az ottani szemináriumba. Julien engedelmeskedett, mert félő volt, ha marad, de Rénal, aki újabb levelet kapott, párbajra hívja ki Valenod-t.

 

Huszonnegyedik fejezet - Egy nagyváros

 

Julien megérkezett Besançonba, de nem akart rögtön a szemináriumba menni, ezért előbb betért egy kávéházba, ahol megismerkedett egy csinos felszolgálólánnyal, Amandával, aki felajánlotta segítségét a félénk, vidéki fiúnak. Idilljüket a lány szeretőjének érkezése zavarta meg, mire Juliennak távoznia kellett. Ezután egy fogadóba ment, ahol olcsón megebédelt, és átöltözött.

 

Huszonötödik fejezet - A szeminárium

 

Végül szorongó szívvel elindult a szeminárium épülete felé. A kapusnak elmondta jöttének okát, s az szó nélkül felvezette az igazgató, Pirard abbé szobájába. A komor, vészjósló terem és az abbé látszólagos szigorúsága annyira megrémítette, hogy elájult. Mikor magához tért, Pirard a tudása felől érdeklődött. A vizsgáztatáson kiderült, hogy ismeretei alaposak, noha a teológia némely területeiről még csak nem is hallott. Julien Chélan ajánlásának köszönhetően saját cellát kapott, ahova az őr el is vezette nemsokára.

 

Huszonhatodik fejezet - Amit a gazdagok nem ismernek

 

Julien szorgalmasan tanult, tudásával az intézmény büszkesége lehetett volna, de tapasztalatlan volt, és nem számolt sok dologgal. Mindenben a legjobb akart lenni, ami itt bűnös hivalkodásnak számít. Ezenkívül nem volt elég képmutató, lerítt róla, hogy önállóan gondolkodik, ez pedig egy szemináriumban, ahol a vakon engedelmeskedés a legfőbb szabály, nagy hiba. Nem csoda, hogy társai kiközösítették, s Castanéde abbé, az aligazgató, aki gyűlölte a janzenista Pirard-t, mindenben megpróbált keresztbe tenni neki.

 

Huszonhetedik fejezet - Az első élettapasztalat

 

Julien hiába igyekezett, nem tudott olyanná válni, mint társai. Azok a parasztfiúk, akik az otthoni éhezést hagyták el a jómóddal kecsegtető papi pályáért cserébe, soha nem értették meg, hogy őt nem egyedül a pénz irányítja. Egy idő után Luther Mártonnak kezdték csúfolni, s néha már-már majdnem megverték.

 

Huszonnyolcadik fejezet - A körmenet

 

A tanárok közül is csak egy, a jóságos Chas-Bernard abbé kedvelte Julient. Úrnapja közeledtével az abbé, aki a helyi székesegyház szertartásvezetője volt, megkérte a fiút, hogy jöjjön el feldíszíteni a templomot. Julien boldogan segített barátjának. Amikor a körmenet megindult a templom felé, még csak néhányan tartózkodtak az épületben. Julien feladata volt, hogy a rendet felügyelje. Egy térdelő nőhöz lépett, és hirtelen felismerte de Rénalnét. Az asszony elájult, mire a közelben tartózkodó Derville-né elküldte Julient. A fiú távozott, de már ő is alig állt a lábán.

 

Huszonkilencedik fejezet - Az első előléptetés

 

Jó munkájáért Pirard előléptette, ezután ő kérdezhette ki társait bibliaismeretből. Ettől fogva, legnagyobb meglepetésére, bizonyos tisztelet vette körül. Nemsokára elérkezett a vizsgák ideje. Julien kitűnően felelt, de a de Frilair vezette bizottság egy aljas húzással (világi irodalmi ismereteiről kérdezték, s kiderült, jártas ebben a lázító művészetben) visszaminősítette 198.-nak. Pirard kedves tanítványa megalázásába egészen belebetegedett. Tudni kell, de La Mole márki és de Frilair perben álltak, s Pirard az igazság és a márki oldalára állt. Ezért mindenki igyekezett ártani neki, s eltávolítani pozíciójából. Végül az igazgató megtört. Saját kezűleg írt lemondását az egyik éjszaka folyamán Juliennal juttatta el a püspökhöz.

 

Harmincadik fejezet - Egy becsvágyó ember

 

Pirard Párizsba utazott, ahol de La Mole biztosított neki egy jól jövedelmező külvárosi plébániát. Az abbé jól tudta, hogy a márkinak szüksége lenne egy megbízható titkárra, s Julient ajánlotta erre a feladatra. Julien még aznap levelet kapott, melyben azt kérték, hogy haladéktalanul utazzon Párizsba. Útközben Chélan abbénál szállt meg, de annak határozott kérésére nem tudta megállni, hogy ne keresse fel de Rénalnét. Regényes módon lopódzott be a házba, s egy teljes szenvedélyes napot töltöttek együtt, de de Rénal nemsokára gyanút fogott, s Juliennak menekülnie kellett tovább, Párizs felé.