Custom Search

Olvasónapló kedvelők

szavazás

Melyik olvasónapló kerüljön fel a honlapunkra legközelebb?
 

Gazdit keresek!!!

Jules Verne: Kétévi vakáció (olvasónapló)

Jules Verne Kétévi vakáció című regénye kalandos történet. Tizenöt hajótörött, fiatal fiú kétévi küzdelmes harca az életért egy lakatlan szigeten. A műben megmutatkozik, hogy nincs az életben olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni.

 

Szereplők:
Briant; Gordon; Doniphan: a szigetre vetődött fiúk közül a legidősebbek, vezéregyéniségek; Jacques: Briant öccse; Mokó: hajósinas és szakács; Evans: a Severn kormányosa; Kate: a Severn hajótöröttje; A Severn matrózai.

Helyszínek:
egy sziget Dél-Amerika nyugati partjainál.

A rövid tartalom:

1. rész, Első fejezet

1860. március 9-én a Sloughi nevű vitorlás, fedélzetén tizenöt fiatal fiúval (egyikük sem több 14 évesnél) hánykolódik a tengeri viharban. A vihar nagyon megtépázza a vitorlát, de szerencsére egy idő múlva elül. A hajó egy ismeretlen szárazföld közelébe sodródik, s fennakad a körülötte lévő szirtzátonyon.

Második fejezet A fiúknak gondot okoz, hogyan jussanak el a szirtzátonyon keresztül a partra. Az e körül zajló vitában Briant és Doniphan álláspontja ütközik össze, ők tűnnek a kis csapat vezéregyéniségeinek. Briant kísérlete, hogy a partra ússzon, kudarcba fullad. A tanácstalan fiúkat a dagály segíti meg: egy nagy hullám átemeli a Sloughit a sziklákon, és finoman, sérülés nélkül leteszi a fövenyen.

Harmadik fejezet

Ebben a fejezetben tudjuk meg, hogyan került a fiúcsapat a felnőtt nélküli hajóra, és hogyan keveredtek ki a nyílt óceánra: ők mindannyian egy új-zélandi város, Auckland egyik nevelőintézetének a diákjai, akik a nevelőkkel együtt egy sziget körüli hajóútra készültek a vakáció idejére. Az indulás előtti este a gyerekek már beköltöztek a hajóra, a felnőttek azonban még kimentek a partra, hogy egy búcsúwhiskyt elfogyasszanak. Ez idő alatt a hajókötél ismeretlen okokból eloldódott, s mire a felnőttek felocsúdtak, a hajónak már nyoma veszett, annyira messze sodródott a parttól. Ráadásul összeütköztek egy gőzhajóval is, ami letörte a hajó végéről a névtáblát. A hajó keresésére indulva csak ezt a táblát találták meg, ezért mindenki meggyőződött arról, hogy a hajó elsüllyedt, a fiúk pedig odavesztek.

Negyedik fejezet A partvidékre jutva a gyerekek átvizsgálják a környéket, barlangot vagy alkalmas szálláshelyet keresve, de hiába, ezért úgy döntenek, a hajón maradnak. Leltárt készítenek a hajón található eszközökről és élelmiszerekről.

Ötödik fejezet A kérdés, ami a fiúkat leginkább foglalkoztatja, hogy vajon szigetre vagy kontinensre vetődtek-e. Briant kirándulást tesz a legmagasabbnak tűnő sziklacsúcsra, hogy onnan körülnézhessen. A távolban három kis szigetet vél felfedezni, valamint egy kék vonalat a látóhatáron, amiből arra következtet, hogy az csak a tenger lehet, és sajnos, szigetre vetődtek.

Hatodik fejezet Doniphan nem bízik Briant tapasztalataiban, maga is meg akar győződni róla. Ezért elhatározzák, hogy kirándulást tesznek a szárazföld belseje felé. A párás időjárás miatt egy ideig halogatniuk kell az indulást, de végül elindulnak, több napos túrára készülve.

Hetedik fejezet Egy sziklacsúcsra jutva Doniphanék semmiféle kék vonalat nem látnak a látóhatáron, Doniphan diadalmasan örül Briant tévedésének. Briant azonban felhívja rá a figyelmet, hogy ez a szikla alacsonyabb, és talán csak nem látni el innen odáig. Ezért elhatározzák, hogy elindulnak a vélt tenger irányába, hogy meglássák, hova jutnak. Időközben rájuk esteledik, és meghúzzák magukat valahol. Reggelre kelve látják, hogy ahol aludtak, az egy emberi kéz által épített kalyiba volt. Az erdei pataknál pedig szintén ember építette gátra találnak. Másnap valóban vízparthoz jutnak, ám Phann-nek, a kutyájuknak köszönhetően kiderül, hogy ez nem lehet a tenger, mert édesvizű.

Nyolcadik fejezet Felkutatják a tópart vidékét is, ahol többek között struccmadarakat is látnak. A tóból egy széles, hajózhatónak tűnő patak ömlik ki. Másnap a sziklafal másik oldalán bolyongva egy csónakroncsot, valamint egy fába karcolt monogramot találnak 1807-es dátummal. Phann egy barlangnyílást is felfedez. Bemerészkednek a barlangba: egy emberi csontvázra bukkannak itt.

Kilencedik fejezet A barlangban talált tárgyakból kiderül, hogy egy egykori francia hajótörött lelte itt halálát. A barlangban néhány bútort, szerszámot, egy naplót és egy térképet találnak a szigetről, aminek nagy hasznát veszik, nem utolsó sorban azért, mert a térkép végképp bizonyítja, hogy egy szigeten vannak. Tanulságos expedíciójuk után visszatérnek a többiekhez a táborhelyre.

Tizedik fejezet A fiúk beszámolnak a többieknek a kutatóút eredményéről. Mivel a Sloughi egyre rosszabb állapotban van és egyre kevésbé biztonságos, elhatározzák, hogy inkább a sziget belsejében talált barlangba költöznek át. Kipakolnak a hajóból, és darabokra szedik, hogy a használható elemek még javukra váljanak. A hajó megmaradt részével egy szélvihar végez. Néhány nap alatt tutajt építenek, és holmijukkal együtt beeveznek a tóhoz, hiszen ennek a partján van a barlang. Az út két napig tartott.

Tizenegyedik fejezet Elkezdenek berendezkedni a Francia-barlangban (a hajótörött után így nevezték el), bár egy kissé szűkösnek tűnik számukra. Vadásznak is, hogy a közelgő hideg évszak idején is legyen majd mit enniük. A hajósinas, Mokó szerencsére jól ért az élelmiszerek tartósításához és tárolásához, no, meg a főzéshez is. A közelben elfognak egy nandut is, amit az egyik kisfiú, Service meg akar szelídíteni, hogy lovagolhasson rajta.

Tizenkettedik fejezet Elhatározzák, hogy kibővítik a barlangot, ám munka közben furcsa hangokra lesznek figyelmesek, és Phann is eltűnik. Kiderül, hogy a kutyus felfedezett egy barlangnyílást, ami egy sokkal nagyobb terembe vezet. A barlangot sakálok lakták, de a kutyus kiirtotta őket. Így aztán birtokba veszik a nagyobbik barlangot is. Minthogy nagyon úgy tűnik, hogy hosszú távra kell berendezkedniük, nevet adnak a sziget különböző részeinek, és magának a szigetnek is, amit a nevelőintézetükről Chairman-szigetnek keresztelnek. Egyúttal vezetőt is választanak maguk közül, egy éves megbízatással. A választásuk egy higgadt, okos fiúra, Gordonra esik, aki csak azért vállalja a tisztséget, hogy tompítsa a Briant és Doniphan közötti feszültséget.

Tizenharmadik fejezet Elhatározzák azt is, hogy szigorú rendben fognak élni, ezért megállapodnak egy tanulmányi tervben: az idősebb fiúk oktatni fogják a fiatalabbakat. Megünneplik a vasárnapokat. Mindeközben beköszönt a kemény tél, tüzelőről is gondoskodniuk kell, ezért kisebb-nagyobb kirándulásokat tesznek a környékbeli erdőkben.

Tizennegyedik fejezet Lassan véget ér a tél, melegszik az idő, a fiúk egyre inkább kimerészkednek a barlangból. Service megpróbálja meglovagolni a nanduját, az állat azonban leveti a hátáról, és elmenekül. Elhatározzák, hogy felderítik a sziget többi részét is. Észak felé homoksivatagra bukkannak.

Tizenötödik fejezet Nyugat felé is felderítik a terepet, sok hasznos növényre, többek között teára találnak itt. Az egyik fiú, Baxter, lasszóval ügyesen befog egy guanakot, amit magukkal visznek vissza a Francia-barlangba.

2. rész, Első fejezet Briant egy ideje nyugtalankodik amiatt, hogy kisöccse, Jacques nagyon szótlan, amióta a szigetre vetődtek. A fiúból csak annyit lehet kiszedni, hogy valami olyat csinált, amiért a többiek nagyon haragudnának rá, de majd máskor árulja el, mi volt az. Közben tovább folyik a munka a barlang körül: karámot és baromfiudvart építenek. Doniphan javaslatára kipusztítják a rókákat a környékről, és fókavadászatot is rendeznek a Sloughi-öbölben. Idő közben elérkezett a karácsony is, amit méltóképpen megünnepelnek. A kisebb fiúk köszönetet mondanak Briantnek a gondoskodásáért, ami féltékennyé teszi Doniphant.

Második fejezet A nyár hamar eltelik, és máris készülődniük kell a következő, immár második telükre a szigeten. Briant azt javasolja, hogy mielőtt még beáll a tél, járják be a sziget keleti részét. Mokót és Jacquest veszi társul mag mellé. Áthajóznak a Család-tavon, ahol egy újabb folyóra bukkannak, ami a tengerpartra vezet. A tengeren nem látni semmi közeli szárazföldet ebben az irányban sem, csak egy mozdulatlan fehér folt tűnik Briant szeme elé, amit csak egy távoli jeges hegyként tud értelmezni. Visszatérésük előtt Jacques megvallja titkát bátyjának: ő volt az, aki az indulás előtti éjszakán tréfából eloldozta a Sloughit a kikötőből. Briant és Mokó megfogadják, hogy ezt nem árulják el a többieknek.

Harmadik fejezet A fiúk különböző játékokkal múlatják az idejüket. Egy játék alkalmával Doniphan és Briant összetűzésbe kerülnek, mert Doniphan - alaptalanul - csalással vádolja meg Briant-t. Gordon tesz köztük igaságot, Doniphan megint alulmarad Briant-nel szemben. A nagyobb fiúkat egyre inkább nyugtalanítja, hogy talán sohasem fognak tudni hazajutni erről a szigetről. Időközben elérkezik június 10-e, az új "kormányzó" választásának a napja, amikor is nagy többséggel Briant-t választják meg vezérül a sziget fiatal lakói.

Negyedik fejezet A hazaérés reményében egy jelzőárbocot helyeznek el a sziget legmagasabb pontján, hogy egy esetlegesen arra térő hajó észrevegye. Beköszönt a tél, ami ezúttal is nagyon kemény. Mínusz 30 fokig is lesüllyed a hőmérő higanyszála. A fiúk korcsolyázással (kis fa- és ólomtalpak a korcsolyák) múlatják az idejüket. Doniphan és egy barátja, Cross azonban túlságosan messze kalandoznak a jégen, és a leszálló köd miatt nyomuk vész. A kis Jacques indul utánuk, hogy megkeresse őket. Hajnalig nem tér vissza egyikük sem, ekkor ágyúlövéseket adnak le a barlangból. Doniphanék ennek köszönhetően hazatalálnak, ám a kis Jacques nélkül. Ő csak később, a köd oszlásakor tűnik fel a láthatáron, nyomában két medvével Doniphan a földre teríti a vérszomjas vadállatokat egy-egy puskalövéssel. Doniphan és Briant között nő a feszültség.

Ötödik fejezet A két fiú közötti feszültség oda vezetett, hogy Doniphan és két barátja elhatározták, hogy különválnak a többiektől, és a sziget keleti részén telepednek le. Áthajóznak a Család- tavon, és eljutnak a Keleti-folyóhoz. Mivel a helyet megfelelőnek találják, úgy döntenek, hogy visszamennek a holmijukért a barlangba, és itt fognak letelepedni.

Hatodik fejezet Indulás előtt még be akarják járni a tengerpartot, hogy ők is meggyőződjenek róla, hogy vajon van-e a közelben valami szárazföld a tengeren túl. A parthoz közeledve azonban egy partra vetődött párkát és emberi testet pillantanak meg a fövenyen heverve. Mivel nagyon félnek, nem közelítenek hozzájuk, inkább a parttól visszahúzódva töltik az éjszakát, amit a nagy vihar még félelmetesebbé tett számukra. Reggelre a két testnek nyoma vész. Doniphanék azt gondolják, biztos a tenger mosta el a holttesteket.

Hetedik fejezet Közben Briant egyre azon töri a fejét, hogy hogyan juthatnának haza. Kitalálja, hogy egy nagyon magasra felhúzható sárkányt kell felengedni a szigeten, ami észrevehetőbb jelzés lenne a hajók számára, mint a jelzőárboc a sziklacsúcson. Az ötletét elfogadják. A kivitelezést azonban egy váratlan eset miatt el kell halasztani: a barlang közelében egy félholt nőre találnak, akit magukkal visznek a barlangba. A nő itt magához tér. Kiderül, hogy Kate-nek hívják, és hajótöröttként került a szigetre. Egy amerikai kereskedelmi hajón indult ugyanis útnak, de a hajón matrózlázadás tört ki. A matrózok lemészárolták az összes utast, csak a kormányosnak és neki kegyelmeztek. A hajón azonban tűz ütött ki, és a matrózokkal együtt itt vetődtek partra. Kate azt is elmondja, hogy a martózok félelmetesen gonoszak és kegyetlenek, és egészen biztosan rájuk fognak támadni, ha megtalálják őket. Ezért inkább nem eresztik fel a sárkányt, nehogy jelt adjanak magukról. Egyben azt is elhatározzák, hogy azonnal Doniphanék után sietnek, mert a fiúk nagy veszélyben vannak. Briant és Mokó indul utánuk. A tavon átkelve Doniphant éppen egy vérszomjas jaguár fenyegetésében találják. Briant menti meg Doniphan életét, akire az eset nagy hatással van: baráti jobbját nyújtja Briant-nek, és elismeri őt vezérének. A fiúk épségben visszérnek a barlanghoz.

Nyolcadik fejezet

A fiúk próbálnak felkészülni a matrózok esetleges támadására. Kate felajánlja, hogy kideríti, vajon itt vannak-e még a gazemberek a szigeten. A fiúk azonban nem engedik el, mert féltik az életét. Briant ehelyett azt javasolja, hogy készítsenek egy erősebb sárkányt, ami elbírja valamelyiküket. Éjszaka eresztenék fel, és így meg tudnák állapítani a fényekből, van-e még rajtuk kívül valaki a szigeten.

Kilencedik fejezet Az ötletet elfogadják, és elkészítik a sárkányt. A kémlelő szerepére többen is vállalkoznak, többek között Jacques is, akinek önfeláldozó magatartását nem értik a többiek. Ekkor Jacques elárulja bűnét mindenkinek. A többiek megbocsátanak neki. A sok jelentkező ellenére Briant emelkedik fel a sárkányban. A magasból két fényt lát: az egyik ugyanott világlik a messze távolban, keleten, ahol a napokban a fehérfoltot látta a tengeren. Ez minden bizonnyal egy működő vulkán lehet, tehát arrafelé egy másik szárazföldnek kell lennie. A másik fényt a szigeten, a barlanghoz közel látja, ami azt jelenti, hogy a banditák még mindig itt tanyáznak.

Tizedik fejezet Ez a hír még nagyobb óvatosságra inti a fiúkat. Minden jel arra mutat, hogy a banditák egyre közelebb kerültek hozzájuk, a barlang közelében egy pipát is találnak. Egyik éjszaka egy puskalövésre lesznek figyelmesek, ami egészen a közelben dördül el. A jajkiáltásokból azonban Kate Evansre, a kormányosra ismer, így hát beengedik a férfit a barlangba.

Tizenegyedik fejezet Evans elbeszéli a szigetre vetődésük és az itteni bolyongásuk történetét, hogy mire készülnek a banditák, és azt is elmondja, hogy a sziget, ahol vannak, alig 60 órányi hajóútra van a Dél-Amerikai kontinenstől, és eredetileg Hanover-sziget a neve. Evanstől megtudják, hogy a banditák hajója viszonylag jó állapotban van, csak szerszámok hiányoznak ahhoz, hogy újra használható legyen. A banditák éppen ezért fognak rájuk támadni: szerszámokat és lőszert akarnak szerezni tőlük.

Tizenkettedik fejezet A fiúkat örömmel tölti el, hogy van lehetőség a hazatérésre. Azonban előbb még meg kell védeniük magukat a matrózok támadásától. A matrózok először fortéllyal próbálkoznak: szegény hajótöröttnek adják ki magukat, és bebocsátást kérnek a barlangba. A fiúk úgy tesznek, mintha mit sem tudnának, és beeresztik a két idegent. Mikor azonban az éjszaka leple alatt be akarják engedni társaikat, Evans és a fiúk rájuk törnek. Az egyikük elmenekül, a másikukat Kate kérésére csak megkötözik, és nem lövik fejbe.

Tizenharmadik fejezet

Evans vezetésével a fiúk elhatározzák, hogy a barlangon kívül, az erdőben ütköznek meg a többi banditával. Evans és a legidősebbek fegyverrel felszerelkezve vágnak az útnak. Két ellenfelüket megölik, ám mikor az egyikük Briant-re támad, Doniphan közbelép, és életveszélyes sebet kap a mellkasán. Azonnal visszaviszik a sérültet a barlanghoz, ahol azonban szörnyű kép várja őket: a másik három bandita időközben megtámadta a barlangot, és túszként rángatják magukkal Jacquest. Itt is csata bontakozik ki, amit annak köszönhetően nyernek meg, hogy a foglyul ejtett bandita, Forbes az ő oldalukra áll, és az élete árán védi meg Jacquest. A banditák vezérét Jacques meglövi, a csónakban elmenekülőket azonban Mokó ágyútűz alá veszi. Így végleg megszabadultak a fenyegető veszélytől.

Tizennegyedik fejezet Evans szakértői vezetésével hozzálátnak a banditák hajójának kijavításához. Doniphan mindeközben Kate ápolásának köszönhetően gyorsan gyógyul. A bárka kijavításával nagy sokára elkészülnek. Összepakolnak, eleresztik a "háziállatokat", és február 5-én hajóra szállnak. A Chairman-sziget szép lassan eltűnik a szemük elől.

Tizenötödik fejezet Útközben egy gőzhajóval találkoznak, ami éppen Új-Zéland felé tart, és szívesen felveszi a bárka utasait a fedélzetére, főleg, mikor megtudja, hogy ők a Sloughi hajótöröttei, hiszen elvesztüknek szomorú híre ismert volt már Angliában és Amerikában is. Nemsokára megérkeztek Auckland kikötőjébe, ahol az egész város és különösen a fiúk családtagjai leírhatatlan örömmel fogadták az elveszettnek hitt fiúkat. A város, hogy háláját kifejezze, Evansnak kereskedelmi hajót vásárolt, a Chairman-szigeten írt naplót pedig több ezer példányban kiadták. Kate-et Doniphan családja fogadta magához, amiért az ő ápolásának köszönhetően maradt életben a fiuk. A szerző a regényét azzal a tanulsággal zárja, hogy nincs olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni.