Olvasonaplok.hu

Általános információk:

Szerző: Örkény István

A mű címe: Tóték

Műfaj: Dráma

A mű keletkezése: A Tóték Örkény István egyik legismertebb műve. Eredetileg filmforgatókönyvnek készült „Pókék, majd Csend legyen!” címmel. Először a Kortárs című folyóirat augusztusi száma közölte 1966-ban. Könyvként először 1967-ben, a Nászutasok a légypapíron című kötetben jelent meg. Szintén 1967-ben Örkény átdolgozta a kisregényt drámává, amelyet aztán nagy sikerrel játszottak a színházak. Örkény e művéért 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

I. RÉSZ

1.kép

Tóték háza előtt.

A postás folyton manipulál a levelekkel, nem kézbesít rendesen, azonban most örömhírt hoz a fiáról, aki a fronton van. Az őrnagyúr jön Tótékhoz, vendégségbe, azonban nagyon érzékeny egyes szagokra, de például a fenyőmag kifejezetten jót tesz neki. Tót hívatja a szivattyúst, hogy megszüntessék a kellemetlen szagokat, azonban hosszas tanácskozás után mégsem szívatják ki. Mivel az őrnagyúr szereti a csendet (mert álmatlanságban szenved), megtiltják a szomszédnak, hogy sörivás után cuppogjon, hogy a kocsmáros kiskapuja nyikorogjon, a Szűcs néni kutyáját megfojtják a postásnak pedig megtiltják, hogy a házuk előtt levegőt vegyen a hordómelle miatt. Végül kiderül, hogy a Tót szivarja is hangos. Néma csönd van. 3-kor megérkezik a busz, két őrnagy száll le. Tóték azt hiszik, hogy az elegánsabb az, de kiderül, hogy a ő a luxemburgi herceghez jött. A másik az “övék”, de minden baja van, folyton azt hiszi, hogy Tót a háta mögé néz, és bárhogy fordul sehogy sem jó neki. Végül kitalálják, hogy húzza a szemébe a sisakját. Először nem akarja a tűzoltó szabályzat miatt, végül beadja a derekát.

2. kép

Tótéknál az üveges gerendán Mariska az őrnagy zubbonyát vasalja. Tomaji a plébános sopánkodik, hogy nem egészséges, hogy az őrnagy még mindig a bal oldalán alszik. Gizi Gézáné kíváncsian benéz hozzá és teljesen odáig van tőle. Végre átfordul az őrnagy, mindenki fellélegzik. Gizi Gézáné felajánlja, hogy csinál sült almát az őrnagynak és elmegy. Tomaji megjegyzi, hogy ferdén áll Tót sisakja, mire ő odaveti, hogy az őrnagy kérésére van úgy, de bármit is csinál semmi nem tetszik neki. Az őrnagy felébred és még pont látja a plébánost elmenni. Megparancsolja Mariskának, hogyha legközelebb látja lője le.

Besötétedik, az őrnagy elmegy lefeküdni, Tót hatalmasat nyújtózik, az őrnagy rögtön jön, hogy mi történt, majd mindenki visszamegy lefeküdni. Egyszer csak az őrnagy rálő a próbababára. Tóték kérdezik mi a baj, de ő csak unatkozik. Kérdezi mit szoktak csinálni. Tóték mindenfélét kitalálnak, hogy felvidítsák, végül a kartonhajtogatás rendkívül megtetszik neki. Ágika megmutatja neki, hogyan kell csinálni, az őrnagy elkezd hajtogatni. Egyszer csak a Tót egyik mondatára az őrnagy megsértődik. Kiderül, hogy azt mondta neki a Tót, hogy “Te keléses segegű”. Tót bemegy bocsánatot kérni, nemsokára megint szent a béke és együtt hajtogatják a dobozokat reggelig. Reggel aztán mindhárman földre roskadnak és elalszanak.

A postás pedig hozza a hírt a fiúk haláláról. Összetépi a levelet.

II. RÉSZ

1. kép

1 héttel később az üveges verandán Mariska levelet diktál Ágikának. Csupa jó dolgot írnak a fronton lévő fiúnak. Este mikor neki akarnak állni a dobozcsinálásnak az őrnagyúr nem akar. Ágika bemegy hozzá és azzal jön ki, hogy az őrnagyúr megsértődött, amiért Tót bokán harapta. Ezt mindegyikük képtelenségnek tartja, aztán abban maradnak, hogy Tót néha csinál furcsa dolgokat. Tót ismét bocsánatot kér tőle. Újra elkezdenek dobozokat hajtogatni, közben az őrnagy úr azon elmélkedik, hogy milyen jó is lenne, ha az egész világon mindenki kartont gyártana, persze nemzeti dobozokat. Csakhogy még Tótéknál is kicsi a margóvágó. Kérdezik Tóttól mi a teendő de ő csak hosszas gondolkodás után tud rájönni, hogy nagyobb kellene.

Megjelenik Gizi Gézáné a sült almával. Mariska közvetítésével elhívja az őrnagyurat hozzájuk, azonban az őrnagy nem tud elmenni. Helyette egy fényképet ad Gizi Gézánénak. Közben elkészül a hatalmas margóvágó. Elkezdenek dobozolni, egyszercsak Tót lebukik a szék alá és elalszik. Ágika és Mariska figyelemelterelés végett egy képzeletbeli pockot kezdenek el hajtani. Tót felébred, és nem bírja tovább, hatalmasat ásít. persze sikerül megmagyarázni. Az őrnagy ad neki egy zseblámpát (“csipogó”), de Tótnak nem akaródzik bevenni a szájába. Végül aztán megtörik…Az őrnagyúr megígéri nekik, hogy a fiukat maga mellé veszi szobatársnak

2. kép

Paplakba érkezik Mariska és a férjét keresi. Egyszer csak horkolást hallanak. Megtalálják Tótot az ágy alatt. Tomaji beszél Tóttal, aki elmondj, hogy minden vágya, hogy valami alá bebújjon. Tomaji felemeli a reverendáját de Tót ellenáll.

Elmondja, hogy három dolog bántja:

1. Hogy a homlokába kell húznia a sisakját.

2. Tilos nyújtózkodnia és közben azt mondani, hogy “jaj anyám, anyám”

3. Zseblámpát kell a szájában hordania, hogy ne ásítson.

Tomaji jól lehordja, hogy háború idején ilyen jelentéktelen problémákkal zaklatja, és elküldi őket egy idegorvoshoz.

3. kép

Cipriani professzor irodájában vannak, az orvos Tótot vizsgálja. Tót össze-vissza beszél, a cipőt furulyának nézi nem tudja fiú-e vagy lány…Az orvos teljesen normálisnak ítéli, Mariska pedig sopánkodik, hogy hogyan lehetne már normális, aki azt sem tudja kicsoda és minden hülyeséget összehord. Cipriani rájön, hogy az a baj Tót és az őrnagy között hogy az őrnagy alacsonyabb. De Tót nem tudja összehúzni magát. z orvos gondolkozik a megoldáson. Behívja Dr. Eggenberg-et a 7 éves “egyetemi magántanárt és rákkutatót”. Őt hozza fel egyik példának a méretet illetően. Majd csönget az inasának, aki egy hintalovat és egy játékostort hoz. Tót ráül és nagyon élvezi, Mariska pedig nem tudja őt elrángatni onnan.

4. kép

Tót bezárkózik a budiba, és nem akar kijönni onnan. Mariska és az őrnagy is többször kopognak de semmi. Mariska elmegy a boltba és Ágikára bízza az őrnagyot és Tótot. Az őrnagy egyre idegesebb, végül Tót nagy nehezen kijön, és azzal indokolja bezárkózását, hogy csendre és nyugalomra volt szüksége. Az őrnagy szíve megenyhül, leülnek, hozat két sört. Végül elkezdenek beszélgetni, énekelni…

5. kép

Búcsúzkodnak az autóbusznál. Az őrnagyúr nagyon sajnálja, hogy el kell mennie, majd végül is egy hosszabb búcsú után elindul. A postás érkezik egy tábori lappal, majd azzal az indokkal hogy négyen voltak, hárman lettek és ő a páros számokat szereti, eltépi a lapot.

6. kép

Visszatérnek az üveges verandára, örülnek, hogy végre minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Az óriás margóvágót eltüntetik, rendet raknak és Tót egy hatalmasat nyújtózik…egyszer csak ott áll előttük az őrnagy. A hidat felrobbantották és csak 3 nap múlva indul vonata. Érdeklődik, hogy hol az óriás margóvágó…Tót lekíséri a mályvákhoz. Három roppanás hallatszik…

A műben nagyon szépen megfigyelhető, ahogy a nagy tiszteletben álló tűzoltóparancsnok és a szánalmas őrnagy helyzete megfordul. Tót megalázkodik és lealacsonyodik, ezzel ellentétben az őrnagy magasabb rendűvé válik. A történetet a két személy közötti feszültség hajtja előre. Tót baklövései vonják maga után az utána következő cselekményt. Felesége Mariska, megpróbál mindig eleget tenni az őrnagy akaratának, kis híján szinte papuccsá válik. Ágika, a lányuk rajongó természetű, bármit megtenne imádott őrnagyáért. A történetet azonban igazából mégis a postás mozgatja, hiszen, míg mi ismerjük a valódi eseményeket, a szereplők csak arról értesülnek, amit a postás (vagy az író) tudatni akar velük.