Custom Search

Olvasónapló kedvelők

szavazás

Melyik olvasónapló kerüljön fel a honlapunkra legközelebb?
 

Petőfi Sándor: Az apostol

Általános információk:

 

Szerző:Petőfi Sándor

A mű címe: AZ apostol

Műfaj: Elbeszélő költemény

A mű keletkezése:

A mű Pesten született 1848 júniusa és szeptembere között. Petőfi Sándor szabadságharc alatt szerzett műveinek egy része, köztük Az apostol is önéletrajzi ihletésű, illetve bizonyos értelemben a szerző saját sorsát kivetítő mű. Köztudott, hogy a költő egy hideg szilveszter éjszakán jött a világra, miként ezen művének főhőse is. A költő életkörülményei ebben az időszakban nehezedtek:

politikai karrierje sikertelen volt, Szabadszálláson 1848. júniusában elveszítette a képviselőválasztási harcot a református Nagy Károllyal szemben, melynek következményeként a parókiát is ellenségének tekintette a költeményben.

Egy férfiról, két gyermekéről és feleségéről szól a történet. Nagyon nagy szegénységben élnek és lakásuk is igen egyszerű. A férfit "Apostolnak" hívják egyesek, mások csak "Parasztnak" csúfolják.

 

Mikor megszületett, édesanyja egy gazdag házaspár hintójába tette, hátha azok majd felnevelik. Ők azonban a kocsisnak adták a gyereket, aki a kocsma elé tette. végül egy öreg tolvaj akadt rá, megegyezett szomszédasszonyával, hogy felnevelik. Szilveszternek keresztelték.

 

Négy év múlva már egész ügyes tolvajjá nőtte ki magát, de az öreg meghalt, így a szomszédasszony kiadta az útját. Szilveszter nekivágott a nagyvilágnak, s addig ment, míg beesteledett. Egy öreg banya pillantotta meg, aki hazacsalta. A kutya mellé került, és bár az anyó maga mellé vette, koldulnia kellett. Így ment ez két évig, a kutya volt az egyetlen hűséges társa.

 

Egy őszi reggelen megpillantotta egy öreg úr, megsajnálta és a házába vitte a banya minden hazugsága ellenére. Tiszta ruhát kapott, evett és ivott, de egy úrfit kellett szolgálnia, aki nagyon gonoszul bánt vele. Ahogy teltek az évek, Szilveszter egyre többet tanult az úrfi könyveiből és tanáraitól. Mikor 16 éves lett, elhatározta, hogy nem tűri tovább kegyetlen sorsát. Elbúcsúzott, mindent megköszönt, és újból nekivágott a nagyvilágnak. Egy szolga utána futott és adott neki egy kis pénzt. Mindez nagyon jólesett neki, még soha senki nem törődött vele igazán és ő volt az egyetlen aki szerette.

 

A fiú elhagyta a várost és végre szabadnak érezte magát. Legnagyobb örömét a természetben találta és mások gondjával - bajával kezdett foglalkozni. Beállt az iskolába, ahol nagyon is megállta a helyét. Jól tanult, kitűnt a többiek közül, akik ezért nem szerették. Új gondolatok születtek lelkében és megérezte, hogy ő egy kiválasztott.

 

Meghívták egy faluba, hogy legyen ott jegyző és ő elvállalta a felkérést. Attól kezdve az emberek őt hallgatták és jobban szerették, mint a papot. Ő igazat beszélt és hitt is abban, amit mondott. Éppen ezért sem a pap, sem pedig az uraság nem szerette. Az emberek tisztelték és a kastély kisasszonya még szerelmes is volt belé. Találkozgatni kezdtek és Szilveszter elmesélte neki az életét. A földesúr magához hívta és megfenyegette, de a fiú nem ijedt meg tőle. A pap ellene buzdította a népet, így mennie kellett. Szerelmétől elbúcsúzott, és egy gyűrűt kapott tőle.

 

Szilveszter másnap a fővárosba ment és egy padlásszobát bérelt azon a helyen, ahol felnőtt. Később váratlanul betoppant szerelme és örökre vele maradt, mint felesége. Boldogan éltek és Szilveszter írni kezdett. Történetei igazak és jók voltak az utolsó szóig, de a cenzúra megkeserítette az életét. Másolással kereste meg a betevőt, ugyanis addigra már két gyermeke is született. Egyik reggel már csak hárman voltak, mert a kisbabájuk éhen halt. Felesége sokáig siratta szegényt. Szilveszter eladta jegygyűrűjét, hogy tisztességben el tudják temetni a kicsit.

 

Később a föld alatt talált egy nyomdát, amit használatba is vett. Kinyomtatta könyveit, melyek futótűzként terjedtek a városba. A király mindezt árulásnak minősítette és elfogadta Szilvesztert, akinek még azt sem engedték, hogy elbúcsúzzon a családjától. Egy szekérre dobták és elhurcolták. Sötét tömlöcbe vetették, ahol felidézte emlékeit. Megjelent előtte felesége képe, hogy egy utolsó Isten hozzád-ot mondjanak egymásnak.

 

Tíz évig raboskodott, mire szabadon engedték. Feleségéről és fiáról semmit semmit nem hallott, de még mindig a régi elveihez tartotta magát: "Haljon a király". Hamar elkapták megint és lefejezték. Sírját a bitó mellé tették, de nem tűnt el nyomtalanul, mert a következő nemzedék méltó rangra emelte.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Az oldal használatával, bármely linkre való kattintással Ön hozzájárul, hogy a weboldal cookie-kat használjon. Részletes leírás